Minden népcsoportnak / területnek / tartománynak, sokszor még városnak is külön nyelvjárása van, így a legtöbb kínai (kivéve talán a Peking környékéről származókat) a ’mandarin’ (ami a pekingi dialektuson alapul) mellett még legalább egy nyelvjárást beszél, akár anyanyelvi szinten. A két legfontosabb nyelvjárás a ’kantoni’ (délen beszélik, Hong Kong hivatalos nyelve az angol mellett) és a sanghaji nyelvjárás.
Az emberek szinte száz százalékban külföldi barátok, nagyon segítőkészek és érdeklődőek. A vallást a legtöbb kínai, főleg a városokban élő lakosság nagy része nem igazán veszi komolyan, az életükben nem játszik hozzánk hasonlóan nagy szerepet.
A hagyományos kínai családban a klasszikus szerepmegosztás dominál. Az apa a családfő, a gyerek tanul, az anya vagy háziasszony, vagy dolgozik. Általában szigorúak a szabályok. A fiú-lány közötti kapcsolatokat szinte minden család, de emellett minden általános és középiskola tiltja. Ettől függetlenül természetesen sok kapcsolat van, az iskolák, valamint a szülők általában szemet hunynak az amúgy tiltott dolog fölött. Érdekes sajátossága ez a kínaiaknak, hogy sokszor inkább tudatosan, vagy nem tudatosan „nem veszik észre” a dolgokat, minthogy konfliktusba keveredjenek miattuk.
A kínai konyha ízletes, változatos, egészséges, színes, egyszóval minden jó megvan benne, ami egy konyhába kellhet. Itt is tartományonként teljesen különböző ízvilágok dominálnak. Talán az elején nehéz a hozzászokás, de egy pár hónap, és az ember bele is szeretett az újonnan talált ízekbe.
A kínai iskolarendszer elég szigorú, a tanítás reggel fél 8-tól este 17-18-ig tart általában. A kínaiul tartott órák az elején érthetetlennek tűnhetnek, ezért érdemes gyorsan megtanulni kínaiul. Ebben akár az osztálytársak is az ember segítségére lehetnek, akik szívesen segítenek.
