A YFU története a második világháború után, 1951-ben kezdődött, annak érdekében, hogy begyógyítsa a második világháború okozta sebeket. Annak megértése érdekében, hogy Németországban, ahol a háború megsemmisítő hatást gyakorolt az ország fiataljaira, a teljes keserűségbe, reménytelenségbe és kétségbeesésbe kergetve őket, John Eberly akkori amerikai miniszter javaslatot tett az egyházi vezetőknek. Azt kérte , hogy a háború súlytotta Németországból hozzanak tinédzsereket az Amerikai Egyesült Államokba egy évere, hogy amerikai családoknál éljenek és középiskolába járjanak. A cél az volt, hogy megtanítsák egy csoport fiatalnak, hogy hogyan élnek a családok az Egyesült Államokban, és remélték, hogy ha a fiatalok visszatérnek hazájukba Németroszágba motiváltak lesznek újjáépíteni az országot, a demokráciát, aszerint, amit megtapasztaltak és megfigyeltek az azalatt míg az Egyesült Államokban éltek.
Ezt a jövőképet Rachel Josephine Andresen hívta életre, aki a YFU nemzetközi szervezet megalapítója és szolgálta, mint hosszútávú Nemzetközi Igazgatója. Még a YFU megalakulása előtt Rachel jelen volt Amszterdamban, amikor a háború után a város fényeit újra felkapcsolták. A pillanat, amikor a város 1940 óta először újra fényben úszott, annyira megfogta, hogy akkor megfogadta „mindent meg kell tennem az életem során, hogy a fények ne aludhassanak ki még egyszer.” 1973-ban Nobel békedíjra jelölték a odaadó, kemény munkájáért és a nemzetközi diákcsere programok iránt i elkötelezettségéért.
Rachel Andresen vágya az volt, hogy a diákok sokkal mélyebben ismerjenek meg egy másik kultúrát, minél szélesebb körben, mint ahogy az addig lehetséges volt, kimozdítva őket szűk környezetükből és felnyitva a „másik szemüket”, hogy ezáltal képesek legyenek perspektívákban látni a világot. Az 50-es évek közepén a skandináv országok csatlakoztak a programhoz, majd Nyugat-Európával, Közép-Európával bővült. Aztán 1958-ban áthidalta az óceánt, amikor megérkeztek az első cserediákok Japánból, és bemutatták a szervezetet Mexikóban, majd Dél-Amerika több országa nyitotta meg kapuit a YFU előtt 1959-ben. Kelet-Európa 1989-ben érkezett a fedélzetre, Afrika pedig 1994-ben, elsőként Dél-Afrikával.
A YFU minden egyes emberről külön-külön szól, akiknek az életét megváltoztatta ez az élmény. A YFU az első diákcsere szervezet, amely rengeteg országokban működik, ezzel vittük tovább Rachel Andresen példamutató tetteit, valamint vezetési módszereit – segített nekünk, hogy jobb polgárai legyünk országunknak és a világnak.
2021-BEN 70. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPELTE A NEMZETKÖZI YFU!
Rachel Andresen 70 éve indította el a Youth For Understanding csereprogramot, hidat képezve két kultúra között, melyeket szétszakított a háború. Lépésről lépésre egyre több híd épült, melyek egyre több kultúrát és szívet kötöttek össze, nyitottabbá téve az elméket egy szebb világért. Büszkék vagyunk arra, hogy immár több mint 70 éve dolgozunk a kultúrák közötti megértés növeléséért diákcsere programokon keresztül.
2021 egy rendhagyó év volt egy rendhagyó időszakban. A világnak szüksége van még több interkulturális megértésre, valamint nyitott szívű és elméjű emberekre, akik otthon vannak a nagyvilágban. A YFU küldetése továbbra is időszerű és lényeges. Így különösen fontosnak tartottuk, hogy a lezárások és távolságtartás ellenére még inkább igyekezzünk megünnepelni és megerősíteni elköteleződését egy békésebb és elfogadóbb világért, a másokkal való összekapcsolódásért. A 2021-es év globális ünnepi tevékenységeiről ezen az oldalon találsz több információt.