A japán városok lenyűgözőek, a régi és új tökéletesen megfér egymás mellett, teljesen természetes, hogy a felhőkarcolótömeg szomszédságában egy öreg szentély áll. Az emberek pedig olyan tisztelettel viseltetnek egymás iránt, amivel a világ sok más táján aligha találkozhatunk. A japán nyelv lenyűgöző módon képes azonosulni az országban a mai napig létező társadalmi hierarchiához, csak hogy egy példát említsek: több különböző szavuk van egy-egy személyes névmásra, és egyáltalán nem mindegy kivel és milyen szituációban melyiket használja az ember. A pontosság a japán ember veleszületett tulajdonsága, olyan nincs, hogy késnek egy találkozóról, de még előbb sem szoktak odaérni. Tökéletes példája ennek a japán vasúti közlekedés, évente átlagosan 7 másodpercet késnek a vonatok. Ha egy vonat akár 1-2 percet is késik, arról az állomáson már igazolást is lehet kérni, különben senki nem hinné el.
Az iskola egy japán fiatal életében a legmeghatározóbb dolog. Amikor épp nem tanórán vannak, akkor rendszerint különböző iskola utáni foglalkozáson vesznek részt, minden iskola rengeteg lehetőséget kínál erre. Pár iskolai klub a sok közül: zenekar, teaszertartás, „főzőklub”, sportklubok (Japánban nagyon népszerű a softball és a foci), kézműves klubok, kalligráfia, fotózás…
Szinte minden iskolának van egyenruhája, amit kötelező viselni.
Az étkezés alapja a rizs, ami majdnem minden étkezésnek kötelező eleme, sokszor a reggelinek is. Emellett rengeteg zöldséget esznek, sok halat és zseniálisan tudják elkészíteni a különböző húsokat is. Az édességeik is fantasztikusak, a csokoládéik is, de főleg a klasszikus japán édességek, amiknek nem melepő módon jó részük rizsből készül. (És a McDonalds-ban lehet kapni garnélarákos hamburgert, aminél finomabb gyorskaját talán még nem ettem soha.)
