Uruguayt talán azoknak ajánlanám leginkább, akik kalandra vágynak, valami nagyon másra, de nem a legextrémebbre. Akik szeretik a napsütést, a tengert, a pálmafákat, a hosszú nyári szüneteket (3 hónap!), a rövid tanítási napokat, a hajnalba nyúló éjszakákat a családdal és barátokkal, de ugyanúgy vágynak egy kis nyugalomra. Akik szívesen tanulnának egy kicsit fűszeresebb spanyolt mint amire Spanyolországban, vagy az északiabb dél-amerikai országokban alkalmuk nyílna.
A legjobban azt szeretem Uruguayban, hogy itt nyugodtak az emberek, nem aggódják túl a mindennapi dolgokat. Nem stresszelnek, ha már csak 10 perc van a buszindulásig, de az út is 10 perc a buszállomásig (úgyis odaérnek), nem feszengéssel telik a készülődés a nagycsaládi ebédekre, mert tudják, hogy nem fordulnak ki a vendégek a házból, ha nincs kész az étel mire megérkeznek, de ha a vendégek késnek kicsit, akkor sem ül tűkön a társaság, hogy mikor eszünk már. Nincs olyan probléma vagy feszültség, amit ne tudna feloldani egy közös mate-zás a parton.
