Amikor megérkeztem, el sem akartam hinni: egy domb tetejére kerültem, körülöttünk szántóföldek és azon erdő, erdő és erdő. Az első nap több fát láttam, mint Magyarországon eddig. A család nagyon kedves volt. Csak másfél hónapot töltöttem náluk, de ez alatt rengeteget sütöttünk, mocsárban szedtünk bogyókat -amiknek magyarul sem tudom a nevét-, kenuztunk és fesztiválokat szerveztünk. Az új családom pedig egyszerűen hihetetlen. Egy tó mellett lakom, három testvéremmel, köztük a világ legaranyosabb kishúgával (másfél éves, még finnül sem tud). 🙂
