Amikor először megláttam a fogadócsaládomat, tudtam, hogy jó helyre kerültem, mert látszott rajtuk, hogy nagyon vártak már. Útközben hazafelé már el is kezdtek norvégul tanítani, elmondták, hogy mondjuk, hogy autót vezetek, meg út, meg alagút, meg „ma esik az eső”, ilyen kis dolgokat. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen jó helyre kerültem és rögtön megtaláltuk a közös hangot. Nagyon szerettem a norvég iskolámat. Teljesen más, mint otthon, mi válogathattuk össze a tantárgyainkat, különleges tantárgyakat is lehet választani, nekem például volt szociológiám és kirándulás-órám, de lehet a gazdaságtól kezdve a pszichológiáig mindenfélét felvenni. Sokkal lazábbak a tanárok, mindenkit a nevén szólítottunk, sziával köszöntünk. Ami még különleges, hogy nem írtunk kézzel, csak laptopot használtunk. A kinti iskolarendszer legnagyobb előnye számomra egyértelműen az, hogy azt tanulhattam, ami tényleg érdekel, és amit szeretek. Az is nagyon jó, hogy a diák egyenlő a tanárral, illetve kevesebb órám volt, mint otthon, így nem is fáradtam el annyira nap végére. Ha jó az idő, mindig kimegy a család a szabadba, nyáron sokszor hajókáztunk a fjordban a szigetek között, de őszre már hideg lett ehhez – akkor a hegyekben lévő nyaralójukba mentünk föl, ahol már esett a hó, és gyönyörű a táj.
