Mindig is szerettem a japán rajzfilmeket, de nem ez volt a legfőbb ok, pár éve egy családi nyaralás keretein belül volt szerencsém eljönni Japánba, és teljesen beleszerettem az országba. Akkor döntöttem el, hogy cserediák leszek. A japánok nem nagyon beszélnek angolul, így rá voltam kényszerülve, hogy csak a japánt használjam, úgyhogy gyorsan belejöttem a beszédbe. Valamint a japánokat mindig is szégyenlősnek képzeltem, ezért kicsit féltem, hogy sikerülni fog-e barátokat szereznem. Végül kiderült, hogy tévedtem; mindenki nagyon kedves és nyitott. legkedvesebb élményem az volt, amikor suli után elmentem moziba a legjobb barátnőmmel, utána pedig találkoztunk a többiekkel és közösen tűzijátékoztunk egy parkban. Sokat nevettünk és beszélgettünk, és akkor tudatosult bennem, hogy már nem, mint „a cserediák“, hanem mint barát tekintenek rám. Kedvenc szavam az「息を呑むほどきれい」 (ikionomuhodokirei), vagyis lélegzetelállítóan szép. Hiszen ez Japán számomra: bárhova is megyek és bármit is csinálok, mindig elcsodálkozom az ország gyönyörűségén és sokoldalúságán.
