Hogy miért választottam Ecuadort?
Amikor az országokat nézegettem, megakadt a szemem egy víz alatti képen, amin egy teknős volt. Majd elolvastam a beszámolót az országról, és teljesen beleszerettem. Másrészt majdnem mindenki Európába jelentkezett, ezért úgy döntöttem, hogy én kiállok a sorból. Indulás előtt nagyon izgatott voltam, és elképzelni se tudtam, hogy mi vár rám, bár nem éreztem semmiféle félelmet, mert tudtam, hogy egy felejthetetlen év áll előttem.
Amikor az ember egy másik kultúrában találja magát, alkalmazkodnia kell. Vannak dolgok, amik furcsának tűnhetnek, de az adott országban azok teljesen átlagosak, és meg kell tanulni elfogadni őket. Mert semelyik szokás se rossz, se jó, csak más! A világ másik felén a szokások megváltoznak, máshogy mennek a dolgok, így sok újdonsággal kellett szembenéznem. Egyik pillanatról a másikra bekerültem egy igazi nagy, latin családba. Első találkozás a fogadószüleimmel ébresztett rá, hogy „Úristen, én tényleg itt vagyok Ecuadorban!” Mivel én már beszéltem spanyolul, így a nyelvi nehézségeket megúsztam, és nem okozott nagy gondot a kommunikáció. Néha egy spanyol szappanoperában éreztem magam, de a fogadócsaládom nagyon fontos szerepet töltött be az életemben. A latin emberekről rengeteg sztereotípia van, hogy nagyon közvetlenek, hangosak, vallásosak, szeretnek táncolni, énekelni, enni, hogy fontos nekik a család. Hát ez mind igaz.
Virág a fogadócsaládjával
„Szerencsés voltam, mert nagyon jó, összetartó osztályom volt, mondhatni ők voltak a második családom ott.”
