A magyar YFU életében ritkán fordul elő, hogy egy fogadócsalád egyszerre két cserediákot is fogad. Erre vállalkozott idén a Korbuly család, akik a korábbi években már számos országból fogadtak egy-egy külföldi cserediákot. Mivel saját nagylányuk már kirepült otthonról, idén két fiúval bővítették családjukat: Tai Paraguayból, Sion pedig Japánból érkezett hozzájuk.
Milyen korábbi tapasztalataitok vannak a diákfogadás terén?
Vannak nagyon jók és vannak rossz tapasztalataink is. Ami mutatja az összképet, hogy most van épp nálunk az 5. és 6. cserediákunk egyszerre, szóval alapvetően óriási élmény.
Miért döntöttetek a dupla fogadás mellett és mi alapján választottátok Tait és Siont?
Mindketten nagyon érdeklődőek voltak Magyarország és a csereprogram iránt. Azt tapasztaltuk, hogy azok a fogadások, azok a kapcsolatok sikerülnek igazán jól, ahol a diák hálás, hogy jöhet, érdeklődő és szeretne minél többet megtudni a kultúránkról. Adni csak annak lehet, aki szeretné ezt elfogadni, így most megint nagyon jó évünk van.
Mennyiben más ez, mint a korábbi fogadásaitok?
Nagyot ugrottunk, mert először fogadunk fiút és ráadásul egyszerre kettőt is! A koncepció az volt, hogy a hasonló korú, hasonló problémákkal szembesülő gyerekek, majd mint testvérek tudják egymást segíteni. Ez 100%-ban pontosan így sikerült, nagyon jók a srácok, testvérként működnek.
Milyenek az eddigi tapasztalataitok? Hogy működik eddig a család?
Nagyon jók a tapasztalataink. Sokat programozunk, de amikor épp nincs módunk családi programot csinálni, mert például dolgozni kell, a fiúk magukban is és együtt is elfoglalják magukat. Nagyon sokat segítik egymást és minket is abban, amiben lehet. Imádjuk látni, amikor froclizzák egymást, de ha nehézség jelentkezik, akkor azonnal ott állnak egymás mellett, ahogy mellettünk is.
Két nagyon különböző kultúrából érkezett hozzátok a két fiú. Miben nyilvánul ez meg a mindennapokban?
Ez volt az izgalmas cél. Van mit mesélni, mutatni, tanulni és megszokni. Mindketten hozzák a saját kultúrájukat és mi ösztönözzük is őket, hogy ezt kifejezzék, elmeséljék, megmutassák. Tai hoz érdekességeket a paraguayi konyhából, Sion pedig elképesztően nagy történelmi tudásával mesél Japánról és úgy általában a világ dolgairól. Ebben azért igencsak ránk talált, mert mi is nagyon szeretjük a történelmet. Tai a „mindig középpontba kerülő” fellépésével lenyűgözi a társaságokat, amibe pedig Sion kedves és végtelenül intelligens karaktere pillanatok alatt beilleszkedik. A nagytesó-kistesó modell tökéletesen működik.
Kiknek ajánlanátok a dupla fogadást?
Ahol nincs gyerek, vagy jelentős a korkülönbség, ott javasoljuk ezt a modellt. A gyerekek nem egy másik generációra vágynak egy új világ felfedezéséhez, hanem hasonkorú, hasonszőrű gyerekekkel, a szülők támogatásával tudják ezt legjobban megtenni.
És most néhány kérdés a fiúkhoz…
Milyen a kapcsolatod a tesóddal? Mik a közös vonások és miben vagytok különbözőek?
Tai: Kistesó-nagytesó kapcsolatunk van. Sion nagyon művelt és kedves ember. Azt hiszem a legfőbb különbség, hogy ő Japánból jött, én pedig Paraguayból. Na, jó, csak viccelek. Különböző a zenei és a filmes ízlésünk. A közös vonás pedig, hogy mindketten imádjuk a rizst!
Sion: Azt hiszem a legfőbb, amiben egyezünk az a hobbijaink. És ha a különbözőségekre kell rámutatnom, akkor azt említeném, hogy egy-egy hobbin belül milyen ízlésünk van. Például, mindketten szeretünk zenét hallgatni, de én a rockot, Tai pedig a pop zenét kedveli.
Tudnál mesélni valamilyen érdekes, meglepő vagy vicces helyzetről, ami megesett veletek?
Tai: Hát, Sion sosem simogatott kutyát. Ez elég fura volt nekem. És villát sem fogott még a kezében. Az is eléggé vicces.
Sion: Tai annyi japán animét és képregényt ismer, hogy az nagyon meglepett engem. És még sosem evett evőpálcikával.
