A legkedvesebb emlékem meg igazából minden, ami a megérkezésem óta történt. De ha ki kellene emelnem valamit, akkor a végeláthatatlan ölelések sorára esne a választásom. Szerintem ugyanis az életem első tizenhat évében nem ölelgettek meg annyian, mint az elmúlt négy hónapban. Na meg persze azt is nagyon jó érzés volt hallani az elmúlt hetekben, hogy „És emlékszel még, amikor semmit nem értettél spanyolul? Most meg nézzenek rád, el se tudnám képzelni nélküled az osztályt!”
